Szabadon letölthető a híres légifotós, Yann Arthus Bertrand gyönyörű új filmje otthonunkról, a Földről. Azért ingyenes (tévék, mozik számára is), hogy minél többen láthassák csodálatos, de egyetlen otthonunkat, és átérezhessék sérülékenységét.

A Föld már kihevert öt nagy kihalást és az ember okozta legborzasztóbb károk után is meg fog újulni egy Föld-szempillantás (pár százezer vagy millió év) alatt. Nem a Földet kell megmenteni, hanem önmagunkat és utódainkat (és az élővilág jókora részét, amelyet az emberi szaporodás már kiszorít a Földről).

 

Az ember az, aki számára a Föld hamarosan már (mai európai szemmel nézve) csak tengődésre lesz alkalmas, vagy beláthatatlan időre akár lakhatatlanná válhat. Az emberi faj a fosszilis energiabőség táptalaján robbanásszerűen túlnépesedett, a zsúfoltság és szűkösség őrült versenyhez vezetett, s ebben az emberiség “sikeres” töredéke iszonyú erőforrás-felhasználással tartja fenn a jómód szigeteit a nyomor növekvő tengerében. Már ma pl. a klímamegbolondulásban “a természetet legyőzni vélő” civilizáció megtapasztalja, hogy növekvően ki van szolgáltatva a természetnek.

 

A ma még technikában és politikában bízó ember talán hamarosan újra a Viharistent fogja félni és esőért imádkozik. Mindez elsősorban amiatt, mert az emberi fajnak a döntő ponton, saját szaporodási ösztönében nem sikerült a természetet humanizálnia. Élőlényi szinten ragadt, ezért sorsa a túlnépesedő élőlényeké. Még ma is a foganások közel fele kifejezetten a párok szándéka ellenére történik.

 

Noha már a növény- és állatvilágban is vannak fékjei a túlszaporodásnak, az emberi kultúrákban és erkölcsökben ezeket a természetes fékeket az utóbbi évezredekben háttérbe szorították az ember-túltermelést erőltető gazdasági, katonai, vallási, politikai, hatalmi érdekek. A családtervezés a jómódúak kiváltsága.

 

Ma már nem erőltetik érdekek a túlszaporodást, de a fékút hosszú. Az emberiség sorsa a történelem legnagyobb, másfél milliárdos fiatal generációjának családtervezési döntésein múlik. De hogy egyáltalán dönthessenek, a lányokat iskolába kell engedni, az oktatási rendszernek családtervezési kompetenciát kell adnia, a nők jogait el kell ismerni, a fogamzásgátlás lehetőségeit elérhetővé kell tenni.

 

A film kontrasztja az embertől érintetlen gyönyörű tájak és a zsúfolt, bűzös, koszos, zajos civilizációs terepek közt a Gyűrűk ura film szépséges Gyepűje és a borzalmas Vasudvar közti ellentéthez hasonlít. Segít átéreznünk, ahogyan Donella Meadows, az 1972-es Római Klub jelentés, a Növekedés határai szerzője szemben állt a hatmilliárdodik embert, s azon belül az USA gyors népességnövekedését, a háromszáz milliomodik amerikai megszületését ünneplőkkel:

 

“A kétmilliárdodik ember születésének napját szeretném megünnepelni, amikor mindannyian csodálatos, kényelmes, izgalmas életet élhetünk mai létszámunk és energiaszintünk töredékén és helyet hagynánk más fajoknak, hogy a maguk életvonalát vigyék végig, miközben gyönyörködhetnénk szépségükben és változatosságukban.”